Azt hiszem, a világ legnagyobb csodája egy gyermek világrajövetele, a várandóság időszakától a születés pillanatáig, amikor a magzatból lélegző emberke, a férfiből Apa, a nőből Anya lesz. Ez az esemény hatalmas érzelmi krízis az érintettek számára. A hatalmas boldogság, büszkeség mellett megjelenik a szorongtató felelősségérzet, az aggódás, de a lelkesedés, a bizonyítási vágy érzete is tetten érhető. Ezzel együtt minden Szülő vágya és célja, hogy gyermeke egészséges, értelmes, boldog gyermek, majd kiegyensúlyozott, sikeres, piacképes tudással és remek emberi értékekkel rendelkező felnőtt legyen.

Napjainkban jellemző, hogy a családi fészek mellett a nevelésbe egyre több szereplő kapcsolódik be, egyre korábban. A kisgyermekek már tipegő korban kerülnek a biztonságos szülői ölelésből (kétszemélyi kapcsolatból) közösségbe, bölcsődei/óvodai ellátásba. Az intézményes ellátásnak a létjogosultsága, szükségszerűsége megnőtt, felerősödött az ellátók felelőssége arra vonatkozóan, hogy a gyermekek és szülők számára olyan intézményi körülményt biztosítsanak, mely méltóan nevezhető a családi nevelés kiegészítésének. Ez óvoda esetében olyan infrastruktúrát, személyi és tárgyi feltételrendszert, valamint tartalmi munkát kell jelentsen, ahol a gyermekek 2,5 éves kortól 6-7 akár 8 éves korig minden lehetőséget megkaphatnak az optimális fizikai- értelmi és érzelmi fejlődésükhöz. Olyan körülményt, ami második otthonnak nevezhető, ahová jó érzés érkezni, ahol egyenlő esélyt kap minden gyermek és szülő ahhoz, hogy a gyermek genetikai és társadalmi adottságait figyelembe véve támogassák a fejlődését.